Rengeteg mentett kutyussal van szerencsém dolgozni. Sokan közülük egy istállóban éltek évekig, vagy ketrecben. Vannak, akiket bántottak vannak, akikkel csak nem törődtek és semmilyen kapcsolatuk nem volt az emberrel.. Jó esetben legalább fajtársaikkal volt.

Sok jószándékú örökbefogadó azonban nem tudja mire válalkozott..

Rengetegszer hallom, hogy „én ezt nem értem, sokadik (mentett) kutyám”, „miért fél még mindig, mi szeretjük?” , „én értem, hogy nem az ő hibája, de…”, „ha tudtam volna, hogy ilyen nehéz lesz, nem hozom el”, „ez így nem mehet tovább”, „eddig nem pisilt be és most x hét után igen”, „eddig nem rongált, most x hónap után igen”.

És erre én mit mondjak? Én tudtam, hogy ilyen nehéz lesz? Nem minden kutya egyforma? Eddig mázlija volt a gazdinak az előző ebekkel? Normális, hogy ezt csinálja figyelembe véve az előéletét? 

Ez mind igaz és szoktam is mondani a gazdiknak, csak, hogy nekik ettől nem jobb. Nem jobb nekik, mikor realizálják, hogy hosszú hónapok, évek munkája vár rájuk, míg a kutya, kutya lesz. Vagy mire kiegyensúlyozottabb lesz. Nem jobb nekik mikor azt mondom, hogy de hát fejlődik, boldogabb, de hát ő ilyen…

Sajnos sokan nem mérik fel, hogy egy traumatizált – szocializálatlan – viselkedési problémás kutyával bizony más lesz az élet, mint az előző kutyával.

És lehet, hogy a te mentett kutyusod nem nehezíti meg az életedet és hamar feloldódott az új családjában és minden szuper. Hurrá! Élvezzétek együtt az életet, de mivel nem mindenkinél van ez így ezért jó, ha felkészülsz a lehetséges nehézségekre.

Amire jó, ha felkészülsz, ha mentett kutyust viszel haza:

• Büdös lesz és nem engedi magát megfürdetni az első napokban/ hetekben.
• Fél tőled, fél a gyerekektől, a macskáktól, a másik kutyádtól, az autóktól, a különböző padló felületektől, a hangos zajoktól és egyáltalán bármitől.
• Nehezen fogja megszokni az autózást, buszozást, a forgalom zaját.
• Szeparációs problémái lesznek.
• Nem akar a kertben lenni csak bent, nem akar bent lenni csak a kertben.
• Ugat vagy éppen harap, ha megijed vagy éppen ha le akarod küldeni az ágyadról, vagy mikor fel akarod emelni, vagy mikor bevédi a csontját.
• Nem akar veled rögtön kapcsolatot. 
•  Meg kell tanuljon pihenni, ellazulni, tanulni, sétálni.
• Hozzá kell szokjon a nyakörvhöz, a pórázhoz, a simogatáshoz.
•  Nem eszi a tápot, mert eddig moslékot evett.
• Bőrbeteg, szívférges, öröklött bajai vannak, gyenge, sovány, sebes, parazitái vannak és így tovább.
• Reaktív.
• Agresszív a kutyákkal, emberekkel, gyerekekkel, stb.
• Nem érti a labdázást. Nem érti a sétát. Nem érti, miért nem hagyod békén pihenni. Nem bízik benned.
• A gyerek lehet, hogy még hónapokig nem tud vele játszani.
• Kizárólag bent végzi el a dolgát, a kertben vagy az utcán nem.

Lehet ezek egyike sem igaz egy mentett kutyusra, de sokszor ezek közül elég sok igaz rájuk. Ha erre nem állsz készen talán nem te vagy az igazi a számára. Ha nem szeretnél dolgozni azon, hogy ő meggyógyuljon nem csupán testileg, de lelkileg is akkor nem fogsz tudni segíteni neki, hogy boldog és kiegyensúlyozott legyen. És ez nem csupán a türelemről szól. Ezek a problémák sajnos anyagilag is meg tudják terhelni az embert. A kiképző, aki segít rehabilitálni pénzbe kerül, és bizony lehet, hogy hónapokig szükségetek lesz rá, az állatorvosi költségek, míg fizikailag rendbejön, a károk amiket otthon okoz a kutya, a stresszoldó játékok, a vitaminok és egyéb felszerelések amikre szüksége lesz szintén szép kis összeget tudnak kitenni  a végén.

Robin a mentett goldi még nem is egy szélsőséges példa, de még neki is meg kellett tanulnia többek között pórázon sétálni. Nála ebben kutya segítséget is hívtunk, akik biztonságérzetett adtak és megsúgták neki, hogy bízhat bennünk.

De tanulnia kellet a szimatolást, a pihenést és így tovább.

Sajnos rengeteg kutyust visznek vissza a menhelyre, vagy az állatmentőkhöz, mert nemes dolog megmenteni/ rehabilitálni egy állatot, de nagyon nehéz is.