Artúr
Mire elkezdtünk dolgozni Gabival, teljesen reményvesztett voltam Artúr miatt. Szeparációs szorongás, óriási hisztik ha nem vele foglalkozunk és nem az van és akkor amikor Ő akarja. A séták miatt gyomorgörcsöm volt, mert amint kutyát látott, megőrült, hisztizett, mert oda akart menni játszani. Kicsit hiperaktív is az eb. 
Az első 2 alkalommal csak felmértük, hogy milyen a kapcsolatunk, illetve mivel is állunk szemben. Az biztos volt, hogy én nem tudok Artúrral megfelelően kommunikálni, Ő pedig hatalmas hiszti gép, akaratos és ebből származik a legtöbb problémánk.
Kb. 1,5 hónapja dolgozunk együtt, Artúr pedig rengeteget fejlődött. Ha kutyust lát, már nem tépi ki a karom és rohan fejvesztve, ha boltba megyünk, türelmesen megvárja amíg bevásárolok. A piros lámpánál sem rendez jelenetet, ha várnunk kell, türelmesen ül és vár a parancsszóra. A szeparációs szorongása is sokat javult, az utóbbi időben nem tett kárt semmiben és egyre hosszabb időre tudom egyedül hagyni. Az úttestről való lelépésnél is tudja mi a teendő.
Nagyon sok mindent kell még tanulnunk Artúrral de Gabi hozzáértésével már most sokkal könnyebb, nyugisabb az életünk, amiért nem tudok elég hálás lenni. A tréninget teljes mértékben ránk szabja és emiatt sokkal hatékonyabb. A szüleim nem látták Artúrt 2-3 hónapja, meglepődtek mennyit változott a kutyus jó irányba. (Persze most karácsony alatt kellően elkényeztetik, de nincs miért aggódni, biztos kezekben vagyunk
)
Szóval köszi Gabi, élet- idegrendszer és bútormentő vagy! 