A közhiedelemben a szocializáció azt jelenti, hogy kölyökkutyádat minél több kutyával kell megismertetned és akkor minden rendben lesz. Tehát dobd be a kutyafutiba mikor jó sokan vannak és akkor szocializálva van. 

A valóság ellenben kicsit összetettebb

Ezzel ellentétben a korrekt kölyökkori szocializáció mely megalapozza kutyád kiegyensúlyozottságát már rögtön a születés után el kell kezdődjön. Ahhoz, hogy kutyusod jól szocializált, magabiztos, optimista felnőtt legyen, aki nyitott a világ dolgaira és nem ijed meg az új ingerektől ahhoz már élete első heteiben találkoznia kell emberekkel, állatokkal, különböző felületekkel, hangokkal, szagokkal.

 A kölykök szaglása 2 hetes korukra fejlődik ki, a 4. hétre a hallásuk is, majd a 6. hétre a látásuk. Ennek megfelelően már ilyen fiatal korban meg kell ismerkedjenek különböző ingerekkel. Nem kell nagy dologra gondolni, se arra, hogy cintányért kell ütni mellettük, amint kifejlődik a hallásuk. Sőt, ezzel csak azt érnénk el, hogy traumatizáljuk szegényeket.

Viszont mikor már hallanak jó, ha hallanak embereket. Háztartási gépeket (szintén ne úgy képzeljük el, hogy pont mellettük porszívózunk 4 hetes korukban, de hallják a mikrot, a mosogatógépet, a tvt, kutyaugatást, macskanyávogást és így tovább). Mikor már elkezdenek járni akkor különböző padló felületeket, szőnyeget, járólapot (nyilván ne csúszosat), füvet és így tovább. Az első hetek a legfontosabbak. 

Az ekkor ért élmények bevésődnek a kutyánál ezért tehát, ha már itt hiba csúszik a rendszerbe az felnőttkorban viselkedési problémákban nyilvánulhat meg. Ha ebben a korai időszakban nem kapnak gyengéd törődést az embertől ott alapvető bizalmi problémák lehetnek később a gazdával, de főleg idegenekkel szemben. Ugyanígy igaz, hogy ha már ebben a korban megismerkedhetnek cicával, másik kutyával, az emberi érintéssel és kedves szavakkal az megalapozhatja a későbbi magabiztosságukat. Nyilván a legritkább esetben neveli a gazda a kutyát az első hetektől, de jó ha tisztában vagyunk azzal, hogy a viselkedési problémák hátterében állhatnak kölyökkori szocializációs hiányosságok.

Ian Dunbar állatorvos, állatviselkedés-kutató és kutyakiképző egyik személyes példaképem, például követelte a tenyésztőtől akitől a kutyája van, hogy már egy hetes korától hadd látogassa. A tenyésztő ezt természetesen nem akarta megengedni, de Ian odáig ment, hogy azt mondta neki, ha nem engedi meg akkor annak a szakmabeliek között híre megy. Mondhatjuk megfenyegette, hogy ha nem engedi meg, hogy jövendőbeli kutyusát ő Ian Dunbar szocializálja az első hetektől akkor a tenyésztőnek nem lesz túl jó híre a szakmában. A tenyésztő természetesen végül belement és így legalább ez a kutyája jól szocializált lett a híres szakembernek. Ian egyik előadásában viccesen meg is említi, hogy bármit is csinálj úgyis el lesz szúrva a kutyád, mert 8-12 hetesen már késő jól csinálni.

Nem véletlen, hogy a segítőkutyákat már mielőtt megkapják a kölyökkori oltásaikat egy kenguruban magukra kötve viszik mindenhova a kiképzőik. Autózni, buszozni, metrózni, dolgozni. A plázába, a fodrászhoz, a parkba. Így a kicsik biztonságban vannak, de már nagyon fiatal korban számtalan ingerrel találkozhatnak. A 8-12 hetesen elkezdett szocializáció már nagyon-nagyon késő. A szakemberek ma már tudják ezt. Persze attól, hogy nem te neveled kutyádat egy hetes kora óta még lehet boldog és kiegyensúlyozott, de jó, ha látjuk a viselkedésük mögötti okokat. És bizony a születés utáni élmények ilyen okok lehetnek. Például, ha a kutya nem mer rálépni a csúszós padlóra pedig sosem volt kellemetlen élménye vele. Lehet pont az a baj, hogy semmilyen élménye nem volt vele. Vagy, hogy extrém félelmet tanúsít a forgalmas utcán, vagy nagyon nehéz más állattal összeszoktatni esetleg fél a gyerekektől és így tovább. Ezek persze kialakulhatnak nevelési hibákból vagy rossz élmények miatt is, de nem mindig erről van szó. Van, hogy a  gazda mindent jól csinál, de bizonyos helyzetek mégis nehézséget okoznak a kutyának. Lehet, hogy a babakora miatt.

Egy nyájőrzésre tartott közép ázsiait például pár hetes korában beraknak a birkák közé, éljen velük, aludjon velük. Megtanulja, hogy ők a családja és az újszülött kis birkát is haza fogja hozni este a mezőről. Mert babakorától erre lett felkészítve azzal, hogy kvázi a bárányok nevelték.

Egy terelő border colliet jó esetben már néhány hetes korában beraknak egy már tapasztalt kutya mellé, aki megtanítja terelni és biztos profibban fogja végezni a munkáját, mint egy olyan kutya, aki egy évesen lát először nyájat.

Tehát a kölyökkori szocializáció borzasztóan összetett dolog. És első naptól el kell kezdeni.

Ha egy 4-8 hetes kor közötti kiskutyát 90 percig tartó ismerkedésnek teszünk ki bármilyen más fajjal legyen az ember, ló, papagáj, bármi az elég, hogy élete végéig nyitott legyen a faj képviselőivel való kapcsolatteremtésre. Borzasztóan fontos az első néhány hét.

Tehát amint haza viszed kölyökkutyád érdemes elkezdeni megismertetni különböző emberekkel, állatokkal, hangokkal, szagokkal, látvánnyal. Persze mindent csak fokozatosan. Az első héten bőven elég neki az új családdal való megismerkedés, de már ekkor is adj neki különböző anyagú játékokat. Engedd, hogy mindent megszagoljon, a szájába vegyen. Ami nem veszélyes azt nyugodtan fogja meg a szájával, nem kell a falevelet is pánikolva kikapni a szájából, sőt. Ezzel is csak frusztrációt okozunk neki. Hadd kóstolja meg a cipődet, az ágyát, a szőnyeget, így ismerkedik meg a világgal. Amit nem akarod, hogy bekapjon azt rakd el előle. Amit elér azt megfogja vizsgálni. Ha már veletek jól érzi magát akkor mutasd be megbízható, oltott, ismerős kutyusoknak a lakásban vagy a kertben. Ha van rá mód látogassatok el cicás barátokhoz, hogy tudja cicák is léteznek. Mutasd be különböző korú gyerekeknek, felnőtteknek. Mindig tartsd szem előtt kiskutyád biztonságát és kényelem érzetét, ha valami nem tetszik neki hadd lépjen ki a szituációból, figyelj a jelzéseire. Ha egy kutya túl nagy neki, vagy egy macska nem túl kedves akkor lépj közbe.

Hagyd, hogy a kölyök kezdeményezze az ismerkedést idegen emberekkel, állatokkal. Az ő tempójában haladjatok. Ismertesd meg nyakörvvel, pórázzal, törölközővel, fésűvel, és minden olyan dologgal, amivel a mindennapi életben találkozni fog. Mindent játékosan, türelmesen, pozitívan. Szoktasd hozzá, hogy néha felemelik, megfogják a mancsát, benéznek a szájába. Ez mind-mind a szocializáció szerves része.

És persze felnőttkorban is folytatni kell a szocializációt.