- Nagyon fontosnak tartom, hogy a kutyád önálló individuum! Egyedi érzelmekkel, tapasztalatokkal és a kapcsolatotok is egyedi. Soha nem lesz olyan, mint a szomszédé a kutyájával, vagy akár, mint a te kapcsolatod az előző kutyáddal. Az, ha elfogadod őt olyannak amilyen azzal óriási stresszt veszel le mindkettőtök válláról és elkezdődhet végre a közös munka!
- Fontos, hogy nem kell minden hülyeségért ledominálnod a kutyádat, ahogy provokálnod sem kell őt, mikor már amúgy is frusztrált. Például nem kell az arcába hajolva, a szemébe nézve ordítozni, mikor már alapból morog, oké?
A pároddal sem csinálod ezt mikor már alapból veszekedtek, mert akkor tuti elfog fogyni a porcelán otthon, mert valaki robbanni fog. Ez nem azt jelenti, hogy rá kell hagyni, ha nem kívánatos viselkedést mutat. Ez azt jelenti, hogy meg kell vele értetni, mi a problémád a viselkedésével és mit szeretnél látni helyette. A kulcs a kommunikáció! Ők annyi mindent megtesznek, hogy megértsenek minket, nem érdemlik meg ők is ugyanezt? Például lehet, hogy jogosan morog, lehet, hogy fájdalma van vagy fél. Lehet, hogy teljesen természetes a viselkedés, amit mutat csak éppen a modern életünkben nem kívánatos ezért meg kell tanítsuk, hogy ne így fejezze ki magát. De nem azzal, hogy megfélemlítjük, vagy bántjuk. - Ne várj! Ne várj évekig a segítség kéréssel. Azok a gazdijaim, akik az első morgásnál, az első viselkedés problémánál kihívnak azokkal jó eséllyel 1-2 alkalom alatt megoldjuk együtt a problémát. Míg akik akkor hívnak ki mikor már „lehetetlen az élet a kutyával” állapot áll elő az valószínűleg több munka lesz. Főleg a gazdinak, mert ugye nem én élek a kutyával!
- Vigyázz a kutyádra! Ha nem tetszik, amit a kiképző csinálni akar a kutyáddal akkor ne enged neki. Te érzed mi a jó kettőtöknek!
