Hogyan válasszunk kutyát?
Trénerként nagyon gyakran szembesülök vele, hogy az emberek nem gondolják át milyen kutyafajta illene hozzájuk. Pedig az, hogy kivel osztják meg az életüket a következő 10-15 évben, talán nem egy elhanyagolható kérdés. Olyan ez, mint a párválasztás. Nem visszük, haza az első helyes pasit vagy csinos csajt és házasodunk össze vele, ugye? De kutyát mégis sokszor úgy választunk, hogy ‘óóóó, de cuki….kell!’.
És ennek sokszor bizony rossz vége lesz.
Amennyiben úgy döntünk egy kutyával bővül a család, érdemes tudatosan átgondolni mégis milyen kutyus illene a családunkba.
És ez az a kérdés, amiben egészen őszintének kell lennünk magunkkal.
Milyen kutyus illik a családunk életébe?
Ez az a kérdés, amit minden esetben őszintén meg kell válaszoljunk magunknak.
Ha valaki szívesebben olvasgat a kanapén, minthogy rohangáljon az agility pályán, vagy ugrabugráljon zenére a dog dancing koreográfiában, esetleg kilométereket gyalogoljon hidegben, sárban egy maintrailing edzésen, akkor olyan kutyára van szüksége, aki ugyanúgy a kanapét részesíti előnyben. Aki napi 2-3, fél-1 órás sétával teljesen kiegyensúlyozott lesz. Amennyiben erre a napi 2-3, fél-egy órás sétára sem érzünk magunkban indíttatást, akkor ne legyen kutyánk.
Amennyiben valaki minden nap lefut 8 km-t, úgy ne egy bulldogot válasszon vagy egy bernáthegyit, hiába szépek és cukik.
Attól, hogy tetszik egy kutyafajta az embernek még nem biztos, hogy összeillene az adott fajtából származó kutyával.
Hogyha valakinek meredek kertje van és már a kaputól a házig is hosszú meredek lépcső van akkor talán ne egy tacskóval vagy francia bulldoggal ossza meg az otthonát. Ezek a fajták ugyanis hajlamosak a gerinc problémákra és egy ilyen terepen való napi szintű lépcsőzés bizony hamar ahhoz vezethet, hogy lebénul szegény kutya.
Kezdő kutyásként ne vegyünk malinoist, kivéve, ha készek vagyunk időt és pénzt nem kímélve minden héten komoly tréningekre járni vele, hogy tökéletes, boldog és minden körülmények között kezelhető kutya legyen.
Amennyiben van olyan kutyafajta, ami nagyon tetszik, akkor mielőtt fejest ugrunk az ismeretlenbe mindenképpen utána kell nézni a fajta igényeinek, betegségeinek, temperamentumának. Máskülönben könnyen lehet, hogy lesz 15 igen kellemetlen évünk együtt. És nem csak mi, de a kutya sem lesz annyira boldog, mintha valaki más kutyája lenne és nekünk egy hozzánk illő kutyánk lenne.
Amennyiben meg van milyen kutyák illenek az életünkhöz és a személyiségünkhöz, akkor még mindig ott a kérdés: – hogy honnan jöjjön az új családtag?
Kutya, de honnan?
Kezdjük azzal, honnan lesz kutyusunk. Menhelyről? Alapítványtól? Vagy az utcáról? Tenyésztőtől? Szaporítótól? Egyáltalán honnan tudjuk, hogy tenyésztővel vagy szaporítóval van e dolgunk?
Mentett kutyusok
Amennyiben menhelyről vagy alapítványtól jön az új családtag úgy érdemes tisztában lenni néhány dologgal.
Szeparációs szorongás
Amennyiben a kiválasztott kutyának már volt családja, akkor jó eséllyel mutathat szeparációs szorongásos viselkedési problémákat. Ettől nem kell megijedni. A szeparációs szorongás kiválóan kezelhető. Az online kurzusomban minden kérdésedre választ kapsz és amennyiben megcsinálod a benne hallható házi feladatokat, úgy 2-8 hét alatt el kell múljanak a viselkedési problémák. Fontos, soha nem viszünk vissza kutyát a menhelyre, de azért pláne nem, mert már korábban mások is traumatizálták azzal, hogy visszavitték. Ez nem korrekt. Ha kiválasztunk egy kutyust, onnantól erkölcsi felelősségünk őt mindenben segíteni. az ilyen lelki gondjait kikezelni és 15 évig vigyázni rá. A menhelyeken el is szokták mondani, hogyha már volt, aki visszahozta a kutyát.
Reaktivitás
Rendkívül gyakori sajnos menhelyről érkező kutyusoknál, még akkor is, ha ott falkában szépen el volt a többi a kutyával. Sajnos az a viselkedés, amit a menhelyen 10-20-30 kutya között mutatott kedvencünk, az nem a személyisége. Az a helyzethez való alkalmazkodása. Ettől még mikor családba kerül simán lehet reaktív fajtársaival szemben. És ezt sajnos nem szokták elmondani a menhelyeken. Nem tudom, hogy azért, mert nem is sejtik, hogy a családban mutatott viselkedés eltérhet a falkában mutatottól. Vagy, mert nem akarják elriasztani a gazdi jelöltet. Előlegezzük meg a bizalmat nekik, hogy ők sem tudják. Annál is inkább, mert nekik is az az érdekük, hogy ne kerüljön vissza a végre nagy nehezen gazdisodott kutyus. Illetve honnan is tudnák, a város széli hatalmas területen a falkában, nyilván se póráz reaktív nem lesz a kutya, se a buszokra nem lesz reaktív. Tekintve, hogy sosincs pórázon és nincsenek buszok. A gazdi meg majd meglepődik az első sétán. Sajnos nekem nem egy szélsőségesen reaktiv ügyfelem van, akikről a menhely küldött videót örökbefogadás előtt, hogy lássák a gazdik, hogy nem reaktív, nem agresszív, halál cuki… A reaktivitás lehet könnyen és gyorsan kezelhető, de sajnos egy tényleg komoly reaktivitás életet megnehezítő, kimerítő és drága mulatság lehet a gazdinak. Ezt nem nagyon tudjuk kiszűrni mentett kutyusnál. Reméljük nem lesz semmilyen komoly viselkedési problémája. Az én kutyusom is menhelyről volt és tökéletes, kiegyensúlyozott, rendkívül okos kutyus volt világ életében. Nekem szerencsém volt.
Félelmi problémák
Félelmi problémái nem pusztán mentett kutyusoknak lehetnek. Nyilván egy tenyésztős kutyusnak is lehetnek gondjai. Ezek eredhetnek méhen belüli traumákból, idegrendszeri problémákból, születéskori, vagy éppen pár hónaposan bekövetkezett traumákból. De nyilván már a gazdival töltött idő alatt is történhet bármi. Nem tudjuk őket mindentől megvédeni. Mentett kutyusok esetében nem mindegy, hogy mit tudunk az előéletéről. Nem mindegy, hogy érte e trauma, bántalmazás, bármi, ami hatással lehet a lelki világára, vagy mint az én kutyám esetében a mentés annyit jelentett, hogy összeszedték a kölyköket, az anyjukkal együtt az árokparton. És az én kiskutyám feltehetően egy napot volt azon az árokparton anyukájával és a tesókkal. Nem kellett soha, áznia, fáznia, éheznie, mert szuper helye volt a menhelyen.
Szocializációs hiányosságok
Mint a reaktivitásnál említettem, sok menhelyi kutyusnak maradnak ki fontos ingerek és tapasztalások az életéből. Legyen ez a pórázos séta (bár erre egyre több menhely oda figyel). Járművek látványa, hangja, nagy forgalom. Különböző korú, nemű, mozgású, hangú emberekkel való találkozás. És így tovább. Sokszor óriási sokk a város széli menhelyről bekerülő kutyusoknak az új életterük. A szocializáció fontosságáról már sokat beszéltem a podcastban. Persze soha nem késő szocializálni a kutyát, de a hiányos szocializációból is adódhatnak problémák.
Ennek ellenére én az örökbefogadás híve vagyok. Rengeteg nagyszerű kutya vár gazdira. Azért kezdő kutyásoknak szerintem ajánlott egy viselkedési problémákra specializálódott trénerrel meglátogatni a kiszemeltet. Persze egy tréner sem lát a jövőbe, de több, mint észrevesz, mint egy kezdő kutyás. És segíthet úgy választani, hogy a kutya passzoljon a jövendő családjához.
Tenyésztő vagy szaporító
A témáról van egy külön podcast epizód. Mindenkinek ajánlom meghallgatásra, akik tenyésztőtől szeretnének fajtatiszta kiskutyát.
Miért nem a jófogásról veszünk kölyökkutyát?
A jófogásos “fajta jellegű” kutyák, mert ma már tilos oda írni, hogy fajtatiszta a legdrágábbak hosszútávon. Az ember megvesz egy border collie jellegű kiskutyát 70.000,-ért, mert miért is fizetne 400.000,-500.000,-ftokat egy kutyáért, ha egyszer van hetvenért is, ugye?
Nos, a baj az ezekkel a jofogásos kutyákkal, hogy nem tudjuk milyen betegségük van. Nem tudjuk milyen lesz az idegrendszerük, összességében egy lutri az egész. Mintha használt autót vennénk. Nem tudjuk, hogy bántak vele, se a szüleikkel. Nem tudjuk mit örököltek a szülőktől. Mivel etették őket. Egyáltalán, hogy sikerült a pároztatás. Besikerült két border jellegű kutya a faluban?
Vagy direkt pároztatták őket, az anyagi haszon reményében? Ez talán a legnagyobb baj, mert míg egy véletlen besikerült alom is kockázatos. Addig, ha a tulajdonos direkt akarta pároztatni a kutyákat, akkor jó eséllyel igyekezett valami divatos színű kutyákat létrehozni. És bizony, ha két merle bordert összeraknak, akiknek nincs genetikai szűrése, annak nem lesz jó vége. Nagy eséllyel lesznek süket, vak, idegrendszer problémás és még sorolhatnánk milyen félresikerült babók az alomban. És míg mi otthon örvendezünk, hogy lett egy merle borderünk hetvenezerből, addig nem is számítunk rá, hogy milyen egészségügyi kockázatokat hozott magával a kiskutyánk. Az anyagi részétől függetlenül, mert sokat fogunk állatorvosra és trénerrel költeni, az sem lesz egy leányálom, mikor meghal a 3 éves kutyánk.
A jófogásos hetvenezres fajtajellegű kutyánál, jó eséllyel még a menhelyi kutya is egészségesebb lesz, mert ott legalább nem azért lettek pároztatva a szülők, hogy valami divatos kutya legyen az eredmény. A besikerült alomnál, aminél ingyen szabadulnának a kölyköktől még mindig jobb, mint a rakjunk össze két bordert a faluban és adjuk el a kicsiket hetvenezerért.
Honnan tudjuk, hogy szaporítóval vagy tenyésztővel van e dolgunk?
A jó tenyésztő szüreti a kutyáit a leggyakoribb fajtabetegségekre. A kérdésre, hogy melyek ezek a betegségek nem azt a választ adja, hogy: “hát, mindenre, ami fontos”, hanem konkrét választ ad. Kérésre megmutatja a dokumentumokat róla.
A kérdésre, hogy hogy néz ki a szocializáció míg nála vannak a kölykök, elmondja, amikről én is beszéltem már a szocializációról szóló epizódban. Hogy a kicsik találkoznak különböző felületekkel, állatokkal, emberekkel, hangokkal, járművekkel, stb.
Nem azt a választ adja, hogy nem akarja elrontani a jövendőbeli gazdiknak így inkább semmit nem tanít nekik. Sőt a két hónapos kölykök már úgy kerülnek ki egy jó tenyésztőtől, hogy elindultak a szobatisztaság útján, ne adj isten már ismerik és szeretik a ketrecet is. És ez nem azt jelenti, hogy ketrecben vannak napközben csak, hogy van egy ketrec lerakva a lakásban, amiben van egy szuper kényelmes plüss kutyafekhely és, aki akar bemehet napközben szunyálni. Persze a ketrecet ilyenkor még nem csukják rá a kicsikre. Az erről szóló podcast epizódban elmondom, hogy azt még nagyon sokáig nem csukjuk rá otthon sem, mikor már nálunk van a kölyökkutya.
Ezenkívül a tenyésztő oldalán nem csak kiállítási pózban tetszelgő kutyákat látunk, hanem olyat is, akinek a kutyái játszanak, kirándulnak, sportolnak, a kanapén fetrengenek, egyszóval családtagok.
A szaporítónál vagy éppen a megélhetési tenyésztőnél (mert mondjuk lehet, hogy még szűrve is vannak a kutyák néhány betegségre) általában évente több alom is van. Egy nem megélhetési tenyésztőnél valószínű több évente van egy alom. Amennyiben egy tenyésztőnél egyszerre mindig több alom cseperedik az red flag. Tehát, ha van 1 hónapos, 2 hónapos és 5 hónapos kölyök is az elég gyanús.
Persze bárhonnan is jön kutyusunk lehet egészséges vagy beteg, kiegyensúlyozott, vagy idegrendszeri problémás, de azért, ha lehet minimalizáljuk a kockázatott, azzal, hogy utánajárunk honnan jön a kiskutya.
