Előzmények
Oreo gazdája Bea azzal keresett meg, hogy az egy évesen hozzá került Oreo reaktív séta közben.
Oreo rendkívül bizonytalan volt és ezt azzal próbálta kompenzálni, hogy minden kutyával ellenségesen viselkedett. Engem sem kedvelt különösebben, így én Beával dolgoztam, ő pedig Oreoval. Oreo szaporítótól került Beához egy éves korában. A szaporítónál sok kutya volt együtt egy nagy udvarban, de semmiféle foglalkozást nem kaptak. Kimaradt a kölyökkori szocializáció, nevelve se voltak különösebben. Egymást között rendezték a kutyák a konfliktusaikat, amiből Oreo szerintünk csak úgy tudott jól kijönni, ha senkit nem engedett túl közel. Innen jöhetett ez a tanult viselkedés, hogy 10 méteres körzetben minden kutya ellenség. És sok ember is.
Tréning folyamata
Nyilván mivel séta közben voltak problémák így rögtön belecsaptunk a dolgok közepébe és kimentünk sétálni.
Ugyan sokszor kell megtámogatni az adott viselkedési problémát otthoni feladatokkal is, és sokszor több fajta tréning technikát kell alkalmazzunk, és különböző helyszíneken kell dolgozzunk, itt ennél egyszerűbb volt a helyzet. Azon kívül, hogy Oreo otthon mutatott némi szeparációs szorongásos viselkedést és mindenkit ellenségnek tekintett séta közben, azon kívül jól beilleszkedett Beáék családjába. A szeparációs szorongására kapott ugyan pár házi feladatot, de mivel nem volt súlyos ez az otthoni szorongás így sok energiát ebbe nem fektettünk. Azt a néhány házi feladatot nélkülem is ügyesen tudta csinálni otthon a gazdi.
A tréning tehát Oreo állandó séta útvonalán történt.
Ami már az első órán egyértelmű volt a számomra, hogy Oreo próbál segítséget kérni Beától. Folyamatosan kérdezgette a gazdáját, hogy:
Most mi legyen (aggódom)?
Azonban Bea nem vette észre ezeket a kommunikációs probálkozásokat, így aztán segíteni sem tudott Oreonak.
Emlékszem mikor kérdeztem, hogy telik a sétájuk, Bea azt mondta, hogy ilyenkor szereti elolvasni a híreket a telefonján. Míg tehát Oreo folyamatosan segítséget kért, Bea a telefonját bújta. Erre szoktam mondani, hogy a telefonozás a kész kutyák luxusa, és Oreo még nem volt kész. 🙂
Mikor erre felhívtam a gazdi figyelmét, sosem felejtem el, őszinte bűntudattal azt mondta:
“Akkor, ő eddig is beszélt hozzám, csak én nem figyeltem?”
Lényegében az általam Check-in- nek nevezett folyamatos kommunikációt építettük fel Oreo és Bea között. A check-in során megtanítjuk a kutyának, hogy ne döntsön egyedül. Mindig beszélje meg a gazdival mi legyen a következő lépés. Ezzel felépítünk egy erős kontrollt, amit aztán leépítünk mikor a kutya már egyedül is jól tud dönteni. Azonban a séta közbeni folyamatos kommunikáció mindig megmarad a páros között. A módszer szépsége abban áll, hogy póráz nélküli séta esetén is mindig kérdezni fog a kutya. És már nem kell a gazdának teljes készültségben lennie, hiszen minden kérdéses esetben (pl. jön egy kutya, macska, roller, madár, babakocsi, akármi) a kutya meg fogja kérdezni a gazdit, hogy:
Mi legyen?
Tréning eredménye
A tréning során Bea megtanulta értelmezni Oreo kommunikációját és megtanult Oreo számára is egyértelmű módon válaszolni.
A probléma nem volt súlyos, így csupán néhány alkalom elég volt, hogy Oreo kiegyensúlyozottabbá váljon. És Bea váljon az elsődleges kötődési személlyé a kutya számára.
A gazdi megtanulta értelmezni Oreo kommunikációját és irányt mutatni neki a stresszes vagy éppen ijesztő szituációkban. Így Oreonak nem kell magának döntenie ezekben a helyzetekben, mert a gazdi majd megmondja mi legyen. Ezáltal kialakulhatott közöttük a biztonságos kötődés és Oreo elindulhatott egy boldogabb úton. Bea és Oreo azóta is járnak a szocializációs csoportomba és segítik az új tagokat!
Gazdi véleménye
Oreo gazdi
Gabit akkor kerestem meg, mikor rájöttem, hogy nem beszélek kutyául.. 1 évesen került hozzánk Oreo, hivatalosan tenyésztőtől, de ezt inkább hagyjuk… Velünk ugyan összebarátkozott, de semmilyen más 2, vagy 4 lábút nem tűrt meg maga körül, illetve 10 méteres körzetben, ez eléggé megnehezítette a sétáinkat. Hörgött, morgott, ugatott, prüszkölt, 4 lábon pattogott, időnként nekiugrott annak aki szembejött, legyen az ember, vagy kutya, számomra teljesen kiszámíthatatlan módon. Jártunk vele kutyasuliban, de nem lett jobb a helyzet, ezért döntöttem az egyéni tréning mellett. Gabi már az első órán rávilágított arra, hogy Oreo próbál velem kommunikálni, és nagyon is igyekszik, hogy megértesse magát velem, a hiba az én készülékemben van. Óráról órára tanította türelmesen a kutyanyelvet nekem, az elfogadást és a falkában működést Oreonak. Kaptunk jó sok házifeladatot is, amit unalomig gyakoroltunk. Mára Oreo odáig jutott, hogy a nagytestű kutyáknak még mindig nekimegy, ha nem vagyok résen, de már vannak barátai, illetve eltűri maga mellett/körül a többi kistestű kutyát is. Ha valami nem tetszik neki, akkor a kezdeti azonnali megtámadás helyett ma már csak rászól a túlzottan érdeklődőre. És az embereket sem feltétlenül akarja megharapni (azért vannak kivételek) Én pedig már látom a mozgásán, illetve a fején, amikor felnéz rám, hogy mit is forgat az agyában, mikor kell jobban figyelnem rá, többször megerősíteni őt. Gabi az egyéni tréningen kívül is szervez falkasétákat, ami remek lehetőség a gyakorlásra, igyekszünk ezeket az alkalmakat mindig ki is használni.
