Előzmények
Marci egy tüneményesen aranyos kis testű, korom fekete, energiabomba, aki bizony nem kevés kihívás elé állította a gazdit (és engem).
Eszter azzal keresett meg, hogy örökbefogadtak egy kutyát, aki valószínűsíthetően egy éves koráig egy lakásban volt és nem foglalkoztak vele. Mikor elhozták az előző gazdák úgy állították be, hogy Marci nagyon, okos és aranyos csak nincs idejük rá.
Nos Marci tényleg nagyon okos és aranyos, csak éppen semmit nem tanítottak neki egy éves koráig. Kizárólag ülni tudott kérésre.
Amit viszont nem tudott, kommunikálni a kutyákkal, figyelni a gazdira sétaközben, visszajönni kérésre, laza pórázon sétálni…. És még sorolhatnánk.
Eszter első kutyának kapott egy frusztrált, boldog, de bizonytalan energiabombát, aki teljes erőből húzott pórázon, nem jött vissza, ha hívták. Ételagressziót mutatott, félelmi agresszív volt a férfiak 80%-ával, megkapta a saját gazdáját is, mikor bevédett egy dinnyehéja! És összességében nem beszélt se kutyául, se emberül. Szélsőségesen reaktív volt, lehetetlennek tűnt elkérni a figyelmét séta közben. Ha véletlenül összetalálkozott egy kutyával akkor neki támadott és harapott. Séta közben megőrjítették a fajtársai, akik a kerítés mögött ugattak, de ha az utcán vagy a mezőn találkoztunk velük akkor is agresszívan reagált.
Anamnézis
Nyilván az agresszív viselkedése mögött az állt, hogy egy évnyi energia tombolt benne, nem beszélve arról, hogy egy éves korában találkoztunk mikor még a tinikori hormonok is megnehezítették az önkontrollt Marci számára. Az is nehezítette a helyzetünket, hogy Marci sosem mehetett oda a kutyákhoz, mert nem tudott viselkedni és rögtön nekik támadott, ha elég közel kerültek hozzá, Így aztán egyre frusztráltabb és izgatottabb lett mikor kutyát látott.
Lényegében onnan indultunk, hogy Eszternek már a séta előtt egy órával gyomorgörcse volt, hogy ki kell majd menni.
De szerencsére, ő nagyon elhivatott volt és szóba sem jöhetett, hogy nem segít Marcinak, ha már egyszer kutya-gazdi párossá váltak. Innen indult a munka, a nem kevés munka..
A tréning folyamata
Eszter hosszú hónapokig járt hozzám heti egy alkalommal és két alkalom között lelkiismeretesen csinálta a házi feladatokat Marcival.
Marcit először is meg kellett tanítanunk figyelni, koncentrálni, mivel ezt soha nem tanulta meg.
Ezenkívül a legelső projektünk volt az ételagressziójának a megoldása, ami teljesen erőszakmentes módszerrel egy hét alatt sikerült is.
Most, hogy már nem kellett attól féljen a család, hogy Marci komolyan megsebesít valakit csupán, mert étel van a táljában egy nagyon picit jobb lett a hangulat otthon. Egy konfliktus lehetőséget kiiktattunk Marci és a gazdik között.
Marci hamar megtanult figyelni ránk otthon nyugodt körülmények között. Elkezdődhetett az aktív tanulás, a lényeg az volt, hogy tanulni megtanuljon és főként megszeresse a tanulást és a gazdival való közös munkát.
Elkezdtük építeni kettejük kapcsolatát és a biztonságos kötődést.
Közben persze minden héten gyakoroltuk a sétát is és azt, hogy kint is figyeljen ránk Marci. Ez volt nyilván a nehezebb rész.
Párhuzamosan dolgoztunk Marci figyelmén, tanulni akarásán, a behíváson, és a laza pórázon. Ez utóbbival komolyan megszenvedtünk, ugyanis annak, hogy ne akarjon minden kutyához oda rohanni két dologra is szükségünk lett volna:
- hogy néha oda érhessen a kutyákhoz, ezzel elvéve az izgalmi faktort,
- illetve egy lefárasztott kutyára.
Nyilván kutyákhoz még nem tudtuk oda engedni, mivel, ha oda ért akkor agresszívan viselkedett.
A lefárasztása sem volt egyszerű egy fiatal tini kutyának, aki még soha nem volt lefárasztva. Mivel elengedni még nem lehetett és a kutyás sportok a dog dancingen kívül sem időben, sem logisztikailag nem fértek éppen bele, a gazdi apukáját fogtuk be, hogy reggelente vigye el Marcit futni. 🙂 Hiába egy gyerek neveléséhez egy falu kell.
Néhány alkalom után, miután picit dolgoztunk Marci figyelmén, már hosszú pórázon elkezdtük a behívás gyakorlását a viszonylag ingerszegény mezőn.
De ugye még ott volt a legnagyobb trigger a kutyák!
Ehhez megkértünk egy ismerőst, akinek nagyon nyugodt kutyája van, hogy segítsenek nekünk. Előnyünkre vált, hogy Marci kistestű és egy műanyag szájkosárban nem sok kárt tudott okozni a nagytestű segítő kutyánknak. Első alkalommal meg sem tudtuk közelíteni a másik kutyát, Marci annyira szétesett. Szegények potyára jöttek ki. A gazdival a mezőre.
Második alkalommal taktikát váltottunk és sikerült oda mennünk a másik kutyához. Ez óriási áttörés volt.
Marci először kimondottan bunkón viselkedett, de meglepően hamar megnyugodott hála a másik kutya higgadtságának. 10-15 perc után azt vettük észre, hogy Marci agresszív izgatottsága átvált kiváncsi, boldog izgatottságba. Nagyon aranyos látvány volt, ahogy negyed óra elteltével lelazított hosszú pórázon rajongó tekintettel követte a másik kutyát a futiban. Elkezdhette tanulni, hogy viselkednek a kutyák. 🙂
