Előzmények
Zed gazdája Laura azzal keresett meg, hogy a kutya eszi a falat, szét cincálja az összes fellelhető wc papírt és szót szórja és, ha labdát lát akkor megőrül.
Na most a podcastban és a könyvben már beszéltem arról, hogy milyen jó is, ha labdafüggő a kutya, mert egy csomó mindent meg lehet ezzel tanítani neki. Hát Zednél ez picit bonyolultabb volt.
Laura akkor hívott ki engem mikor egyik este levitte Zedet labdázni, és a kutyának úgy elment az esze, hogy hiába kapta meg a labdát, ugyanúgy ugatta Laurát. Egészen addig míg két órán át próbálta Laura megkötni a kutyát, vagy felvenni a labdát, hogy eldobja Zednek vagy ne adj isten eltegye azt. Két órán át képes volt a kutya agresszívan, nagyon hangosan ugatni a gazdáját, csupán, mert levittek egy labdát. Laura két óra után az idegösszeomlás határán úgy volt vele, hogy nem érdekli, ő haza megy, csinál Zed amit akar.
Szerencsére Zed úgy döntött követi, hozta Laura után a labdáját, amit két méterenként lerakott csak, hogy agresszívan tudja ugatni feldúlt gazdája hátát… Még nagyobb szerencse, hogy amint beértek a házukba, a kutya azonnal elhallgatott így nem lakoltatták ki őket. De ez volt a pont mikor Laura azt mondta, oké segítség kell.
Tréning folyamata
Zeddel és Laurával egyéni óra keretében dolgoztunk együtt és mint ilyenkor mindig én mentem hozzájuk és az állandó séta útvonalukon gyakoroltunk.
Zed falbontási projektje és a wc papír cincálás, párosulva az ugatással mikor Laura elment otthonról, erős, de klasszikus szeparációs szorongásos tünetek voltak. Ezeket viszonylag könnyen orvosoltuk. A szeparációs szorongás gyorsan, egyszerűen orvosolható még az ilyen komoly tünetek esetén is. Az elmúlt sok évben megszámlálhatatlanul sok szeparációs viselkedési problémát produkáló ügyfelem volt és a tapasztalataim alapján kifejlesztettem egy remekül működő házi feladat gyűjteményt a kutya-gazdi párosnak. Így ez 1-2 hét alatt megoldódott. Haladtunk a stresszcsökkentéssel és ezzel párhuzamosan az alapengedelmes feladatokkal.
Néhány héten belül (heti egy alkalommal jártam) Zed tökéletesen működött otthon is és az utcán is, egészen addig míg valaki el nem dobott egy labdát!
Póráz nélkül sétáltunk vele minden gond nélkül, gyönyörű volt a lábmellett követése, a helyben maradása, a behívása, ha és amennyiben nem volt labda a közelben.
Nehézség a tréning során
Ugyanis amint labdát látott lerohanta az embert, akinél labda volt és agresszívnak tűnő módon, habzó szájjal ugatta az embert, hogy dobja el. Nyilván mi tudtuk, hogy nincsen benne agresszió, de kívülállók számára borzasztóan ijesztő volt. A tekintete is eléggé pszicho volt ilyenkor és csak a labdát és a labdát tartó embert látta. Ha próbáltuk elkérni a figyelmét, egyáltalán nem reagált. Ha próbáltuk megfogni és elvezetni a labdázó embertől akkor elugrott előlünk. Az egész egy burleszkre hajazott, kivéve, hogy számunkra nagyon frusztráló volt, az ugatás célpontja számára pedig félelmetes vagy bosszantó.
A labdakontroll feladatoknál is folyamatosan kudarcba futottunk, tekintve, hogy hiába kapta meg a labdát a kutya, az sem nyugtatta meg. Sőt! Amennyiben Zednél volt a labda, úgy oda hozta hozzánk, ledobta a lábunk elé és ugyanolyan zavarba ejtően agresszíven ugatott. Ha érte nyúltunk elvette mielőtt felvennénk, arrébb lépett vele, leejtette és ugatott tovább. Ha csere labdát adtunk neki az sem volt jó.
Lecseréltük a labdát botra, hátha az kisebb inger és tudjuk gyakorolni a kontrollt. Nos az valóban kevésbé érdekelte, és tudott koncentrálni egészen addig míg valaki 50 méteres körzetben el nem dobott egy labdát a kutyájának, vagy ne adj isten a gyerekével próbált labdázni.
Próbáltunk más kutyajátékot a labda helyett, na az még annyira sem érdekelte, mint a bot.
Próbáltuk kajával motiválni, ha nem esik szét labdázás közben, nem működött. A tekintette mint egy bedrogozott elmebetegé olyanná vált, ha bárkinél labda volt. És mivel egy kutyabarát patak parton laktak a kertvárosban ezért lehetetlen volt elkerülni a labdázókat.
Néhány hét alatt a kutya, mint mondtam tökéletes volt kivéve ezt a labda őrületet.
Ekkor kértem segítséget kedves barátnőmtől Nagy Eszter kolléganőmtől, aki szintén állandó előadó a kutyatréner tanfolyamunkon. Eszter kijött, megnézte Zedet és egyből rájött mi a probléma. Zed annyira függő volt a labdára, hogy feltételezhetően túl tengtek benne bizonyos hormonok, valószínűleg a dopamin és ennek a hormon túltermelődésnek a labda volt az aktiválója. A megoldási javaslata egyszerű volt és nagyszerű, akadályozzuk meg, hogy Zed labdához jusson. Nyilván ez nem volt könnyű ezen a környéken, de Laurának sikerült 3-4 hétig megakadályoznia, hogy szinte soha ne jusson a kutya labdához és láss csodát kiürült a hormon a kutyából és képessé vált koncentrálni akkor is, ha labdát látott.
Tréning eredménye
Később Laura visszaadta a labdát Zednek, de megtanulta észrevenni, ha kezd sok lenni és olyankor pár hétre elteszi a labdát és Zed nem jut el abba a stádiumba, hogy remegjen a labdáért, mint egy drogos. Azóta működik a labdakontroll is náluk.
És büszkén jelenthetem, hogy Zed tökéletesen élhető kutyává vált. Azóta külföndre költöztek ahonnan évente egyszer kétszer kapok videót vagy fényképet arról, hogy Zed póráz nélkül piknikezik a városi parkban, ahol labdák repkednek a feje felett vagy éppen egy sétáló utcában kávézik gazdájával. És a szorongásos rongálás viselkedései sem jöttek vissza többé.
Kutyák labdafüggőségéről - Podcast epizód
Ezeket a kérdéseket járom körben a Labdával a szájban podcast csatorna alábbi epizódja: